faszát tegye belé jeremiás
fél órát ment cigi nélkül reggel, de miután Mária is felkelt s tíz percig nezegettük egymást, mint két hajótörött, elévettük a cigit, s mint ausvicc után az ételnek, úgy örvendtünk az első slukknak, s persze, egyszerre kettőt szívtunk el egymásután
ennyit az akaraterőről
szégyellem magam magam előtt, ennyire szar és gyenge lennék?
nem fog ez így menni, Máriát még jobban sajnáltam, mint magam, pedig belé fogunk dögleni, ha nem a rák, akkor a pénztelenség fog elvinni
pedig olyan szépen elgondoltam az egészet, de az agyam nem állt rá úgy, ahogy kellene: mint cinkosok, úgy reagáltuk le Máriával, s örvendtünk, hogy egyet értettünk: rágyújtunk.
bassza meg, idegesít, hogy nem bírtuk ki csak egy félórát, pedig tegnap egész nap erre készültem lelkileg, már bé is voltam depizve, nem is tudtam másra gondolni, csak arra, h milyen lesz cigitlen. Éjjel minden hamuzót elraktam, szelőztettem stb
s most itt van: füstölög a cigi, s szívom, mint felelőtlen kiskölyök
és örvendek, hogy szívhatom, ez a legidegesítőbb
másra nem is tudok most gondolni :((
tegnap a vacsora jó volt, finom volt, szép volt, stb
de kell legyen módja, hogy 24 év után is, de elhagyja az ember ezt a kibaszott cigit,
csak hogy? hogyan? miért?
elvonókúra kéne erre is, mint az alkoholra, drogra, vállalnám, de itthon, megszokott környezetben, nem megy
a reggeli kávézás, cigi, laptop, hírek, levelek, blog enélkül semmit sem ér
mintha kiürülne az életem a cigi nélkül
